2013

Egyszer verset írtam magamról.

Ez a vers egy csatadal.

Egyszer aztán az anyukám kidobta a kukába.

Újra leírtam a verset,

de megint kidobta.

Felháborodtam.

"Anya, ne dobd már ki a versemet!"

"De Máté, tele a polcod!

Tele van levéllel,

tele van lappal,

tele van újsággal,

tele van mindennel az egész!"

"Nem érdekel az senkit,

hogy tele van!

Senkit nem érdekel!"

Anyukám elvert.

Sírtam.

Márkó jött és megvígasztalt.

Bori meg nézte.

Fanni nem szólt semmit.

"Ilyen rossz anyukát..." mondta Márkó.

"...soha nem láttam." fejezte be Fanni.

Egyszer Fanni és Márkó verset írtak együtt.

Fanni verse így szólt:

"Ajaj...

Mátét elverte az anyukája!

Visszakapja még az anyukája.

Vissza ám...!"

Márkó verse pedig így szólt:

"Ma Máté anyukája elverte.

Sírt, rivált.

Azért sírt,

mert az anyukája

kidobta a versét."

Rontom-bontom!

Hogy mernek ezek

verseket írni

az anyukámról?

Enyje.