2020

Fáradt vagyok.

Nem tudok miért vagyok ennyire...

Szeretnék aludni.

Tököm a suliba.

Otthon szeretnék az ágyban döglődni.

Nem érdekel ki mit mond, ki mit gondol.

Leszarom.

Ne kérdezze senki, miért nem vagyok suliban, mert hagyjál békén.

Nem veszed észre, hogy rohadtul nyomorék vagyok?

Teljesen levert vagyok egész nap.

Nem tudok rendesen aludni.

Gyűlölöm, mikor minden reggel 5:30-kor kell felkelni.

Gyűlölöm, hogy suliba kell járni.

Gyűlölöm, hogy hét órán keresztül ordítva tanítanak.

Gyűlölöm, hogy ezer éves buszokon kell utaznom.

Gyűlölöm, hogy a számítógépem előtt szarakodok nap végén, és nem tudok kurvára tanulni se, mert teljesen elfoglalt vagyok.

Gyűlölöm, hogy 7 órát se tudok aludni.

Gyűlölöm, hogy ennyire szar az egész.

Nem hiszem el!

Miért érzem vagyok ennyire... izének?

Nem tudom, hogy fejezzem ki...

Levertnek?

Nagy franc tudja.

Miért érzem, hogy állandóan fostalgiában élek?

Nem értem, hogy miért szar ennyire az egész.

Még azt sem, hogy hányszor ismétlem azt, amit az előbb mondtam.

De miért érdekelne?

Hogy haljak meg.

Kapjon el a nátha, vagy a rák, vagy a takonykór, vagy a trauma, vagy az asztma, vagy a korona...

Kurvára nem érdekel semmi.

Faszom az egészbe!

Hmm...

Várjál...

Mit csinálok?

Minek hiszem...

Mit csinálok?

Miért viszem fölöslegesen ezt túl messzire?

Ennyire vagyok dühös vagy mi?

Hmm...

Nem tudom.